Two Poems in Three Languages

by Pablo Natale | trans. Ádám T. Bogár

And what is that in the photo?

It is you leaving, and me leaving

in another direction.

Álbumes de familia

¿Qué es esto?

Una foto.

¿Y qué es esto en la foto?

Vos te estás yendo, y yo me voy

hacia un lado diferente.

¿La foto es como nuestra casa?

No. La foto no se puede vender

en ella sólo estamos vos y yo.

No es un contrato de nada.

No es un documento de nadie.

La foto no miente.

Claro, papá. Esta foto no miente.

El sol te corta a la mitad como si fueras un angel,

y yo piso mi propia sombra como un encantador.

¿Y qué más se ve en la foto?

El sol te corta a la mitad como si fueras un angel

y yo escapo de las sombras encantadoras del tramposo.

Y entro y salgo de una Iglesia

en lo que no hay nadie y estoy solo.

¿Por qué siempre estás solo?

Yo no estoy solo papá, es una foto.

La única en la que salimos juntos.

Family Albums

What is this?

A photo.

And what is that in the photo?

It is you leaving, and me leaving

in another direction.

The photo is like our house?

No. The photo can’t be sold,

it’s got just you and me.

It’s not a contract for anything.

It’s not a document of anyone.

The photo doesn’t lie.

Sure, dad. This photo doesn’t lie.

The sun slits you in half as if you were an angel,

and I’m trampling on my own shadow, like a charmer.

And what else is there in the photo?

The sun slits you in half as if you were an angel,

and I flee the enchanting shadows of the trickster.

And I enter and leave a church

where there is no one, where I am alone.

Why are you always alone?

I’m not alone dad, it’s a photo.

The only one in which we are together.

Családi albumok

Mi ez?

Egy fénykép.

És mi ez itt a képen?

Az te vagy, elmenőben, én pedig

másfelé tartok.

A fénykép olyan, mint a házunk?

Nem. A fénykép nem eladható

ott csak te vagy és én.

Nem kötelez semmire.

Senkit sem dokumentál.

A fénykép nem hazudik.

Értem, apa.

Ez a fénykép nem hazudik.

A Nap félbemetsz téged, mintha angyal lennél

én pedig saját árnyékomon tiprok, mint a csábítón.

És mi más van még a képen?

A Nap félbemetsz téged, mintha angyal lennél

én pedig menekülök a csábító csalárd árnyaitól.

És belépek egy templomba és ki onnan

ahol senki sincs és egyedül vagyok.

Miért vagy egyedül mindig?

Nem vagyok egyedül apa, ez egy fénykép.

Az egyetlen, ahol együtt indulunk.


La gramática de mi madre 

En una película sueca

se llamaría Johanna

mi madre tiene tres comportamientos básicos

de mucama, de hámster, de león,

hace semanas, meses,

que no veo su piel distendida,

pule con constancia y solicitud

la superficie de los muebles

pero su cara hace rato

amanece sin pulir,

en una película sueca

se llamaría Johanna

la veríamos correr y, en su mejor momento,

estirar la mano, subir a un tren,

y luego tratar de recoger el bolso

lleno de ropa

que se cae por la vía recta,

ropa que sería de mamá,

y que nadie, nadie,

va a recoger.

A veces, como ahora, llora,

y su rostro se transforma al rojo,

los pelos rizados y morenos se mueven,

un pequeño golpe de electricidad en la cara

eso es casi todo,

junto al silencio que construye

para dar espacio a la culpa de los demás.

A veces, también, no llora,

simplemente se nos queda mirando,

y sé que en ese momento espera,

mucho más de mí,

de lo que le puedo dar:

llamarla Johanna,

e imaginarla libre

en una película sueca

que jamás vamos a ver.

The Grammar of My Mother

In a Swedish movie

they’d call her Johanna.

My mother has three basic behaviors:

maid, hamster, lion,

it’s been weeks, months, since

I last saw her distended skin,

as she polished with steadfastness and diligence

the surface of furniture

yet, for a while now, her face

dawns without polish.

In a Swedish movie

they’d call her Johanna.

We’d run and, at the best moment,

reach out with our hands, climb on a train,

and then try to pick up the suitcase

full of clothes

that spilled on the straight road,

mom’s clothes,

that no one, no one

will ever pick up.

Sometimes, now, for instance, she cries

and her face turns red,

her curly dark tresses shiver,

a small cramp of electricity in her face,

that’s just about it,

along with the silence she constructs

to make room for everyone else’s guilt.

Then again, at other times, she doesn’t cry,

just keeps staring at us,

and I know that in that moment she expects,

most of all from me,

who can give it to her,

that I call her Johanna,

and imagine her free

in a Swedish movie

we’re never going to see.

Anyám grammatikája

Egy svéd filmben

Johannának hívnák

anyámnak három alapmagatartása van

szobalány, hörcsög, oroszlán,

hetek, hónapok óta

nem láttam elnyúlt bőrét,

állhatatosságtól és gondosságtól fénylőt

bútorfelszínt

de arca már régóta

fény nélkül pirkad,

egy svéd filmben

Johannának hívnák

futnánk, és a legjobb pillanatnál

kinyújtjuk kezünket, vonatra kapaszkodunk,

majd próbáljuk összeszedni a bőröndöt

tele ruhákkal,

ami az egyenes útra huppant,

anya ruháival,

amiket senki, senki

nem szed össze.

Időnként, mint most is, sír,

és arca kivörösödik,

göndör barna tincsei remegnek,

arcán elektromosság apró zizzenése

nagyjából ez minden

a csenddel együtt,

amit megszerkeszt

teret adni benne a mások hibáinak.

Megint máskor nem sír,

csupán ránk mered,

és tudom, ekkor várja,

leginkább tőlem,

aki megadhatom neki:

hogy hívjam Johannának,

és képzeljem szabadnak

egy svéd filmben,

amit sosem látunk majd.


 

 

On Translating Pablo Natale

A friend of mine recommended I read Pablo Natale’s poems two, maybe three years ago, and I was captivated by his linguistic purity, by his understated metaphors. He writes about the quotidian, the taken-for-granted, and thus, when translating his poems (both into English and Hungarian), I, too, have made sure to use the language of the everyday. When translating Pablo’s poems, I draw heavily on haiku poetry. The style and structure, of course, is different here, but his nominal descriptions and simple yet associative imagery create a sense somewhat similar to that of haiku poetry. Pablo barely discusses emotions outright, they instead permeate through the unsaid and the barely seen. His poetry is layered and those layers must be drawn back, one after the other, not only when reading but also when translating his works.

***

Pablo Natale (Argentina, 1980) was awarded the prestigious Estímulo Prize for his first book Un oso polar (Recovecos, 2008), his most recent volume is Las siete maravillosas antologías contemporáneas (Editorial Nudista, 2017). He regularly teaches writing workshops and Spanish language.

Ádám T. Bogár (Hungary, 1984) is an academic and linguist living in Folkestone, UK. Most recently, he has published English translations of Pablo Natale’s poem “Mother at Home” (Fjords Review, vol. 4, no. 3, 2018) and Rebeka Sára Szigethy’s flash fiction piece “The Origamist” (Strange Horizons, 25 June 2018). He maintains his portfolio at atbogar.wordpress.com.

“Álbumes de familia” and”Madre en Suecia” were previously published in Pablo Natale’s Vida en común (Editorial Nudista, 2011). The latter was re-published by the poet as “La gramática de mi madre” in 2012, the title retained here.
The Hungarian versions of these poems were previously published in 2015 by Versum Online. 
This is their first appearance in English.
Image courtesy Ádám T. Bogár

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s